Amikor megismertem a férjemet szinte semmit sem sportolt, sőt, talán még el is ítélte azokat az embereket, akik a szabadidőjükben azzal foglalkoznak, hogy futni vagy biciklizni menjenek és nem a családdal vagy a gyerekekkel, szülőkkel töltik az időt. Mi nagyon sokat voltunk együtt, talán túl sokat is, de jól elvoltunk és valahogy hozzá is szoktunk. Közben megházasodtunk és hát szaladt fel rá pár kiló, amit egyszer csak úgy döntött, hogy mindenképp szeretne leadni. És itt kezdődtek a változások.
Ma már ott tartunk, hogy szinte egy teljesen más ember mellett élek, mint akkor régen. És ez nem mondhatnám, hogy nekem egy könnyű út volt, mert hihetetlen sokat változott, amit nekem meg kell tudni emészteni és teljesen máshogy kell hozzá állnom dolgokhoz. Ez okozott is feszültséget, azt is mondhatom, hogy nagyjából párkapcsolati válságot eredményezett kettőnk között.
Mi azonban tényleg szeretjük egymást, és szeretnénk megmenteni a kapcsolatunkat, ezért elmentünk egy terapeutához és elkezdtük rendbe tenni a dolgainkat, ami úgy néz ki hála a jó égnek, hogy sikerült is. Most azt a feladatot kaptam, hogy annak jeléül, hogy nem akarom kisajátítani őt, és hogy szívesen veszem, hogy sportol, csak közben maradjon meg az egészséges idő rám is, vegyek neki egy ajándékot. Hát én elkezdtem gondolkodni, és valószínűleg jó volt a feladat, mert először hihetetlen dühöt éreztem magamban. Aztán szépen átváltott gondolkodássá, és végül, amit vettem, az egy apple watch 5 szíj volt, ami strapabíró és tudja vinni akár rosszabb időben is futni és biztosan fogja bírni a versenyeket is. Ez nagy lépés volt tőlem, és remélem most már én is rá tudok lépni arra az útra, ahol fel tudjuk oldani a hibánkat, ami abból fakadt ahogyan elkezdtünk élni és nem igazán normális módon mindent együtt csinálni. Most már tudom hogy sikerülni fog, hogy fel tudjuk oldani és újra boldog pár leszünk.